14297 party - 6359 helyszín

Magyarország legnagyobb party keresője.
(...és sok más programé is... ;)


Táncok 10

PA - 2019-03-18

- Menjünk inkább gyalog!
Maddy lassított, és megkerült egy gödröt, majd rámosolygott Wandára.
- Hová lett a kalandvágyad?
- Elvesztettem egy mérfölddel ezelőtt, amikor belehajtottál az árokba.
- Az nem is volt árok - tiltakozott Maddy, majd folytatta útját Philadelphia belvárosi
forgatagában. - Miért nem nézel inkább ki az ablakon és szólsz nekem, ha elmegyünk valami
történelmi nevezetesség mellett?
- Nem tudok kinézni - helyezkedett el hosszú lábával kicsit kényelmesebben Wanda. Ez
nem volt könnyű, mert Maddy egy csinos, kagylóüléses kisautót bérelt, amelyben az ülés és a
műszerfal között minimális volt a távolság. - Tengeribeteg leszek, ahogy az épületek fel-alá
ugrálnak a szemem előtt.
- Nem az épületek ugrálnak, hanem az autó.
- Az is - kapaszkodott Wanda az ajtókilincsbe. - Különben minek bérelted egyáltalán ezt
a vacakot?
- Mert New Yorkban sosincs alkalmam vezetni. Az ott az Independence Hall? -
fordította el Maddy a fejét, hogy megnézze az épületet, mire Wanda nem túl finoman
megbökte a vállát.
- Édesem, jobb lesz az utat figyelned, ha valaha is vissza akarsz jutni New Yorkba!
Maddy döcögve megállt egy lámpánál.
- Szeretek vezetni - válaszolta könnyedén.
- Olyanok is vannak, akik szeretnek repülőgépekből kiugrálni - morgott Wanda.
- New Yorkban is lenne autóm, ha lenne alkalmam használni. Mennyi időnk van még?
- Tizenöt örömteli perc - kapaszkodott meg Wanda, amint Maddy kilőtt a zöldnél. -
Tudom, inkább akkor kellett volna megkérdeznem, mielőtt beültem a kocsidba, de mikor
vezettél utoljára?
- Ó, nem is tudom. Talán egy éve, de az is lehet, hogy kettő. Azt hiszem, próba után
betérhetnénk ezekbe a kis boltokba a South Streeten.
- Ha megérjük - nyomta erősen a láthatatlan féket Wanda, amint Maddy megelőzött egy
kocsit. - Tudod, Maddy, aki benéz a kocsiba, azt hiszi, te vagy a földön a legboldogabb
ember. Aki viszont jobban ismer, látja, hogy csak ráfagyott a mosoly az arcodra és
megrepeszti, ha nem engedsz kicsit ebből a görcsös mosolygásból.
Maddy visszaváltott, ahogy a kocsi megrázkódott egy gödörben.
- Ennyire látszik?
- Eléggé. Történt valami közted és Mr. Csodálatos között?
Maddy hatalmasat sóhajtott.
- Napról napra élünk.
- Te pedig olyan vagy, aki szereti előre betervezni a jövő hetet is.
A titkolatlan irónia Wanda hangjában jogos volt, Maddy azonban komoly arccal
közölte:
- Jó oka van rá, hogy ne akarjon tervezgetni.
- De ez még nem változtatja meg a te érzéseidet.
- Hát nem. Tudod, én sosem hittem el, amikor az emberek panaszkodtak, hogy nehéz az
élet. Állíts le, ha túl messzire merészkedek, de kérdeznem kell valami személyeset - kezdte.
Wanda csak vállat vont. - Mikor először férjhez mentél, te is azt gondoltad, hogy örökké fog
tartani?
Barátnője elgondolkodva biggyesztette le az ajkát.
- Talán azt mondhatnám, hogy én igen, csak ő nem.
- És ha... ha találnál valakit, akit igazán szeretnél, megpróbálnád megint?
- Megint? - Wanda először ösztönösen felnevetett, de aztán belegondolt a lehetőségbe. -
Ha találnék valakit, akivel úgy érzem, minden tökéletes, valószínűleg igen. De hosszabban
gondolkodnék rajta, mint elsőre. Á, dehogy, még azt sem. Azonnal fejest ugranék a
házasságba.
- Miért?
- Mert semmire sincs garancia. És ha azt gondolnám, kaptam még egy esélyt,
elfogadnám. Olyan ez, mint a lottó. Nem kellett volna itt befordulnod?
- Befordulni? Ó, a fenébe! - mérgelődött Maddy, majd magában fortyogva megkerülte
a tömböt. - El fogunk késni.
- Nem baj, megéri, hogy kiadd magadból, ami bánt.
- Tudod, azt reméltem, eljön. Tisztában vagyok vele, hogy nem tudtuk volna az egész
hetet együtt tölteni a próbák miatt, de valahogyan szavak nélkül is megegyeztünk, hogy
legalább mától itt lesz.
- És nem?
- Közbejött valami. Csak nagy vonalakban mondott valamit egy lemezről meg valami
szponzorokról...
- Neki is van munkája.
- Persze, tudom - sóhajtott lemondón Maddy, majd olyan ügyesen bemanőverezte a kis
kocsit egy tenyérnyi parkolóhelyre épp a színházzal szemben, hogy még Wanda is
megcsodálta. - Azt hiszem, jobb lesz a magam dolgával törődnöm. Még két teljes próba, és itt
a premier.
- Ne is mondd! - tette a gyomrára a kezét Wanda. - Valahányszor erre gondolok, úgy
érzem, mintha kő lenne a hasamban.
- Ugyan már, nagyszerű leszel! - Maddy kiszállt a kocsiból és becsapta az ajtót. A
sarkon valaki vágott virágot árult, s a lány elhatározta, hogy a próba után meglepi magát egy
csokorral. - Mindannyian nagyszerűek leszünk!
- Majd emlékeztetlek erre a kijelentésedre. A legutóbbi darab, amelyben játszottam, két
előadás után megbukott. Komolyan gondoltam rá, hogy a sütőbe dugom a fejem, és kinyitom
a gázt, csakhogy villanytűzhelyem van.
- Tudod mit? - állt meg Maddy mosolyogva a művészbejárónál. - Ha megbukunk,
használhatod az enyémet. Nálam gáz van.
- Köszönöm szépen - húzta el a száját Wanda.
- Erre vannak a barátok. - Maddy belökte az ajtót, egyet lépett befelé, aztán ujjongásban
tört ki.
Wanda kíváncsian figyelte, amint végigszáguld a folyosón, és kitárt karral ráveti magát
egy ott álldogáló csoportra.
- Hát itt vagytok! Mindnyájan itt vagytok!
- Ugyan hol a csudában lennénk? - kapta fel legkisebb lányát Frank O’Hurley, hogy
körbepörgesse.
- De hogy mindnyájan! - kiáltott Maddy, aztán mihelyt újra szilárd talajt érzett a lába
alatt, az édesanyját kezdte szorongatni úgy, hogy annak veszélybe kerültek a bordái. - Istenien
nézel ki, egyszerűen istenien!
- Te is, drágám - viszonozta Molly az ölelést. - És elkéstél a próbáról, mint általában.
- Rossz helyen fordultam be. Ó, Abby! - szorította magához Maddy hosszan a nővérét.
- Úgy örülök, hogy te is el tudtál jönni! Attól féltem, nem fogod tudni otthagyni a farmot.
- A farm megvár. Viszont a húgomnak nem minden nap van bemutatója. - Abby
szemében mégis aggodalom villant. Úgy ismerte a húgát, mint saját magát, és érezte, hogy a
feszültség, amely belőle árad, nem feltétlenül a bemutató előtti szokásos lámpaláz.
El sem engedve Abbyt, Maddy másik kezét a sógora felé nyújtotta.
- Köszönöm, hogy elhoztad, Dylan.
- Azt hiszem, épp fordítva történt - csókolta arcon nevetve a férfi. - De azért bezsebelem
a köszönetet.
Maddy Abbyre kacsintott.
- Milyen kár, hogy nem tudtad elhozni a fiúkat is, Abby.
- Itt vagyunk!
Maddy szándékosan az ellenkező irányba nézett.
- Szólt valaki?
- Mi is eljöttünk!
- És megyünk New Yorkba is!
- Megesküdtem volna, hogy... - Maddy lassan az unokaöccsei felé fordult. Először úgy
tett, mintha nem ismerné meg őket, aztán nagy szemet meresztett. - Ti nem lehettek Ben és
Chris. Ők még egészen kicsik. Ti túl nagyok vagytok ahhoz, hogy Ben és Chris legyetek.
- Mi vagyunk azok - csiripelte Chris csak megnőttünk.
Maddy lassan szemügyre vette őket.
- Nem vicceltek?
- Ugyan, Maddy! - vigyorgott Ben. Tetszett neki a móka. - Tudod jól, hogy mi vagyunk
azok.
- Bizonyítsátok be! Kérek egy nagy ölelést. - Azzal lehajolt, hogy egyszerre magához
szorítsa őket.
- Repülővel jöttünk - kezdte Chris. - Az ablaknál ültem.
- Miss O’Hurley! Várják az öltözőben.
- Rohanok. - Maddy elengedte a kisfiúkat, és felegyenesedett. - Hol szálltatok meg? Egy
sereg cím van kifüggesztve a hirdetőtáblán. Tudok...
- A te szállodádban foglaltunk szobát - szólt közbe Molly. - Na, menj, ránk még
rengeteg időd lesz.
- Jó, jó. Maradtok megnézni a próbát?
- Gondolod, hogy meg tudnának minket akadályozni benne? - kérdezte az apja.
Amikor Maddy másodszor is hallotta a nevét, elindult a hang irányába, de hátrafelé
ment, hogy még egy perccel tovább lássa szeretteit.
- Mihelyt végzek, ünnepelünk. A vendégeim vagytok!
Frank kuncogva ölelte át felesége vállát.
- Tényleg azt hiszi, hogy vitatkozni fogunk ezen? Na, menjünk, fogjunk elöl egy jó
helyet!
- Mr. Selby keresi, uram - jelentette Hannah hűvös, hivatalos mosollyal, s máris
betessékelte Selbyt Reed irodájába.
- Köszönöm, Hannah. Ne kapcsoljon be hívásokat! - Reed elkapta titkárnője morc
tekintetét, s máris tudta, ezúttal nem számíthat a vendég kávéra és süteményre. - Ülj le, Selby!
- Azt hiszem, büszke lehet rád az öreged - nézett körül az irodában Allen, mielőtt
kényelmesen helyet foglalt. - Megtartottad a csúcson a céget. Hallottam, leszerződtetted azt a
kis zenekart Washingtonból. Kockázatos lépés volt.
Reed mindössze a szemöldökét vonta fel, s csak várta, mi sül ki ebből. Tudta, hogy
őelőtte a Galloway ajánlott szerződést a zenekarnak. A Valentine nem tett mást, mint hogy
jobb ajánlattal állt elő.
- Egy kis kockázat még belefér.
- Nem könnyű rávenni a rádióállomásokat, hogy új tehetségeket vegyenek fel a
műsorukra. Egy ismeretlen banda CD-je komoly hírverés nélkül halálra van ítélve. - Selby
elővett egy vékony kis szivart, és játszani kezdett az öngyújtójával. - Ezért vagyok most itt.
Azt hiszem, bölcs dolog lenne ezt megbeszélnünk az RIAA délutáni ülése előtt.
Reed nyugodtan hátradőlve várt, amíg Selby meggyújtotta a szivarját. Már akkor tudta,
hogy a férfi bajban van, mikor bejelentkezett hozzá. A Recording Industry Association of
America, azaz az Amerikai Hanghordozógyártók Szövetsége nem ülésezik túl sűrűn. Minden
érintett tudta, hogy a lemezcégek vezetőinek ma arról kell szavazniuk, a szervezet vizsgálatot
indítson-e a független terjesztőcégek ügyében. Voltak olyan nagyobb lemezcégek, köztük
Selby cége, a Galloway is, amelyek továbbra is támaszkodtak a függetlenekre, bár
botrányszag úszott a levegőben, s kenőpénzekről meg azok visszaforgatásáról suttogtak a
szakma háza táján.
- Nézd, Valentine - kezdte Selby, miután Reed hallgatásba burkolózott -, egyikünk sem
ma kezdte a szakmát, és mindketten tudjuk, mi az, ami számunkra alapvetően fontos: a
sugárzás. Ha egy CD-t nem sugároznak a fontosabb rádióállomások, annak annyi.
Izzad, állapította meg higgadtan Reed. A divatos öltöny és a szoláriumbarnaság alatt
pattanásig feszültek Selby idegei. Vajon mit hozna a Gallowaynek egy átfogó vizsgálat?
- Ha fizetsz a műsorra tűzésért, Selby, magad alatt vágod a fát. Előbb-utóbb letörik
alattad az ág.
Selby kifújta a füstöt, majd nyomatékot adva a mondandójának, előrehajolt.
- Mindketten tudjuk, hogyan működik a rendszer. Kinek fáj, ha odacsúsztat az ember
néhány százast egy műsorigazgatónak?
- És ha ez azzal jár, hogy az ember megfenyegeti ugyanazt a műsorigazgatót,
amennyiben nem hajlandó együttműködni?
- Ez őrültség! - vágott vissza sértetten Selby, mégis megjelent egy izzadságcsepp a
halántékán.
- Amennyiben az, a vizsgálat hamar kideríti. Addig viszont a Valentine Records új
felvételeit a függetlenek közreműködése nélkül játsszák a rádióadók.
- Kidobod a gyereket a fürdővízzel együtt - állt fel Selby. - A slágerlistát közreadó
állomásoknak a kereskedők megküldenek minden lemezt, de ha nem hívja fel rá senki a
műsorvezetők figyelmét, olyan, mintha ott se lenne a boltokban. Ilyen a rendszer.
- Talán ráférne erre a rendszerre egy kis átdolgozás.
- Ugyanolyan szűk látókörű és hajthatatlan vagy, mint az öreged.
Reed halványan elmosolyodott.
- Köszönöm.
- Neked könnyű, nem igaz? - vágott vissza keserűen Selby. - Csak ülsz itt a barátságos
kis irodádban, és véletlenül sem piszkolod be a kezedet. Az apucikád már megtette helyetted.
Reed türtőztette magát.
- Ha jobban megnézed, észre fogod venni, hogy az apám keze is tiszta. A Valentine
sohasem kenőpénzzel vagy fenyegetéssel intézte az ügyeit.
- Azért annyira nem vagytok ti sem patyolattiszták, Valentine.
- Maradjunk annyiban, hogy a Valentine Records egy óra múlva a vizsgálat mellett fog
szavazni.
- Nem fog összejönni - mosolygott önelégülten Selby, miközben elnyomta a szivarját,
bár a keze reszketett.
Azért jött el Reedhez, mert neki meglett volna a tekintélye és a hatalma, hogy
megtorpedózza a vizsgálatot. Úgy érezte, megfullad. Kénytelen volt meglazítani nyakkendője
gondosan megkötött csomóját.
- A legtöbb lemezcég tisztában van vele, mitől döglik a légy. Akárhogyan próbálkozol
is, én nem fogok veszíteni. Lehullik majd néhány fej, de az enyém nem lesz köztük. Tíz évvel
ezelőtt a Galloway még ki sem látszott a földből, ma pedig már az egyik vezető lemezkiadó.
Sikerült megcsinálnom, mert úgy játszottam, ahogy kellett. Amikor leülepszik a por, engem
még mindig ott fogsz látni a csúcson.
- Ebben biztos vagyok - dünnyögte Reed, miközben Selby kiviharzott az ajtón.
Az ilyen fickók sosem ütik meg a bokájukat, mert mindig odadobnak maguk helyett
valakit bűnbaknak. Ha Reed bosszúra szomjazna, már eddig is indíttathatott volna ellene
személyes vizsgálatot, mert tudomása volt arról, hogy egy disc-jockey-t valószínűsíthetően
azért vertek meg, mert nem akart lejátszani bizonyos CD-ket. Aztán meg ott volt annak a
műsorigazgatónak az esete New Jerseyben, akinek a feleségét fenyegették meg. Egy másik
pedig feltűnően gyakran utazott Las Vegasba első osztályon, és nagy pénzekben játszott.
Sokkal gyakrabban, mint ahogyan a fizetéséből futotta volna. Még hogy Selby úgy játszik,
„ahogy kell”! Hát ebben a játékban Reed nem volt hajlandó részt venni! Mégsem valószínű,
hogy Selby ráfizet. Ráfizetnek-e valaha is a nagybani csalók?
Reed felállt, s töprengve indult az irodája felé. Az igaz, hogy egy már megalapozott
céget vett át, nem neki kellett megküzdenie a jó hírnévért. Ha neki kellett volna, ő talán
elkerüli a mellékutakat? Mivel soha nem kényszerítette rá a sors, nem tudhatta. Ezért úgy
döntött, rábízza az RIAA-re a vizsgálat ügyét, s hagyja, hogy „leülepedjen a por”. Hosszú s
bizonyára viharos ülés lesz, gondolta, amint kilépett irodája ajtaján.
- Ma már nem jövök vissza, Hannah.
- Sok szerencsét, Mr. Valentine! Volt néhány hívása, amíg azzal az emberrel beszélt.
Reed mulatott magában titkárnője megfogalmazásán.
- Volt köztük lényeges?
- Nem, semmi olyan, ami ne várhatna. Csak Miss O’Hurley hívta... - közölte egy
túlártatlanra sikeredett mosollyal Hannah, és remélte, hogy főnöke örülni fog.
Az, hogy Reed kicsit sokáig habozott a válasszal, mindent elmondott Hannah-nak, amit
tudni szeretett volna.
- Ha újra hív, mondja meg neki, hogy...
- Igen, Mr. Valentine? - szólt közbe Hannah.
- Mondja meg, hogy majd visszahívom.
Hannah egy pillanatig csalódottan hallgatott.
- Ó, és még valami, Mr. Valentine!
- Igen?
A titkárnő látta, hogy Reed már türelmetlen, de megpróbálta a lehető legtovább feszíteni
a húrt.
- Azon gondolkodtam, hogy elmegy-e személyesen Philadelphiába a bemutatóra, vagy
küldjek esetleg virágot.
Reednek eszébe jutott az ülés, amelyre indult, a munka, amelyet nem tudott félretenni.
Aztán Maddy arca és a saját lelkében napok óta dúló vihar. A lány érzései, az övéi, a lány
igényei és a sajátjai. Az, hogy vajon öszszeegyeztethetők-e vagy kibékíthetetlenül
ellentétesek.
- Ott lesz az apám. Ha én nem is jutok el a bemutatóra, a cég képviselete biztosítva van.
- Értem - felelte Hannah kimérten, a papírokat rendezgetve az asztalán.
- Virágról majd gondoskodom magam.
- Arra kíváncsi lennék - morogta magában az asszony, amint Reed távozott az üvegajtón
át.
A próba remekül sikerült! Maddy keresztbe vetette magát az ágyán, és visszajátszotta az
egészet a fejében. Nem akarta elkiabálni a sikert azzal, hogy tökéletesnek nevezi, de azért
annak gondolta. Bár azt is csak halkan...
Istenem, holnap este! Holnap ilyenkor, gondolta enyhe izgalommal, már az öltözőjében
lesz. Huszonnégy óra múlva. A hátára gördült, és a mennyezetet bámulta. Hogy a pokolba
fogja túlélni ezt a huszonnégy órát?
Reed nem hívta vissza. Maddy úgy fordította a fejét, hogy lássa a telefont. Amióta
Philadelphiába jött, csak néhányszor beszéltek, és akkor is minden alkalommal úgy érezte,
Reed igyekszik távolságot tartani. A jelek szerint végül sikerült is neki.
Egy táncos ismeri a fájdalmat. Az ember érzi, elfogadja, aztán táncol tovább. A
szívfájdalommal talán nehezebb együtt élni, mint egy meghúzódott izommal, de azzal is fel
fog tudni állni. Túl fogja élni. Hisz mindig büszke volt arra, hogy nagy túlélő.
No és itt a családja! Nagy nehezen feltápászkodott, s átment a gardróbba. Átöltözik,
magára ölti a legvidámabb arcát, és kiviszi a családját a városba. Nem mindenki olyan
szerencsés, mint ő, emlékeztette magát, miközben levette a pulóverét. Van szerető családja,
amely támogatja és olyannak fogadja el, amilyen.
Aztán pedig ott van a szépen felfelé ívelő karrierje. Akármi történjen is, a táncot nem
veheti el tőle senki! Még akkor is lehet boldog, ha vissza kell térnie a klubokba, a vidéki
színházakba vagy a szabadtéri színpadokra.
Maddy O’Hurleynek nincs szüksége férfira, hogy kiteljesedjen az élete, mert az máris
teljes. Nincs szüksége hős lovagra fehér lovon, hogy felkapja maga elé a nyeregbe és
kimenekítse sivár mindennapjaiból. Mert szeret ott lenni, ahol van, és szereti azt, amit csinál.
Ha Reed kilép az életéből, ő attól még... Sóhajtva dőlt neki a gardrób ajtajának. attól...
talán a legboldogtalanabb ember lesz a világon. Nem, arra nincs szükség, hogy megmentse
vagy védelmezze, de arra igen, hogy szeresse, és bár nem hitte, hogy a férfi ezt megértené,
arra is, hogy őneki engedje meg Reedet szeretni.
Amikor meghallotta a kopogtatást az ajtaján, Maddy megrázta magát, hogy elűzze ezt a
depressziógyanús hangulatot.
- Ki az?
- Abby.
Maddy nyitott köntössel szaladt az ajtóhoz. Abby frissen, a maga finom szépségében
állt ott egy szűk fehér ruhában.
- Ó, ti már készen is vagytok? Én még el sem kezdtem öltözködni.
- Nem, csak én siettem, hogy lejöhessek hozzád beszélgetni.
- Mielőtt bármit mondasz, hadd szögezzem le, hogy csodásan nézel ki. Lehet, hogy
Dylan az oka, lehet, hogy a vidéki levegő, de még sosem festettél ilyen jól.
- És lehet, hogy a terhesség.
- Micsoda?
- Épp most tudtam meg, mielőtt elindultunk otthonról. - Abby vállon ragadta Maddyt,
mintha magához tudná ölelni az egész világot. - Lesz még egy gyerekem, Maddy!
- Te jó ég! Ó, Abby, ez nagyszerű! Mindjárt sírva fakadok.
- Jó, de addig is üljünk le!
Maddy hiába kotorászott a köntöse zsebében zsebkendő után.
- Dylan mit szól hozzá?
- Teljesen meg van szédülve - nevetett Abby. Meleg tekintettel nézte az ágyon mellette
ülő húgát. Egy csöppnyi pirosító Abby arcán még jobban kiemelte szép vonásait. Hátradobta
hullámos, szőke haját, majd megfogta Maddy kezét. - Ma este, a vacsoránál akarjuk
bejelenteni.
- És ezentúl sokkal jobban vigyázol magadra, ugye? Nincs több istállótakarítás! Ezt
komolyan mondom, Abby! Ha Dylannek is kell prédikálnom emiatt, megteszem.
- Dehogy kell! Legszívesebben selyempapírba csomagolna a hátralévő hét hónapra.
Pedig minket nem olyan fából faragtak, nem igaz?
- Talán nem, de azért csökkentened kell a tempón. - Maddy átölelte a nővérét, és jól
megszorongatta. - Annyira örülök nektek!
- Tudom, tudom. De most hadd halljalak téged! Chantel felhívott és elmondta, hogy
bolondulsz egy fickóért.
- Ez jellemző rá - dünnyögött Maddy. - Különben meg nem „bolondulok” senkiért, az
nem az én stílusom.
Abby lerúgta magáról a cipőt.
- Ki az?
- Reed Valentine-nak hívják.
- A Valentine Records?
- Pontosan. Honnan tudod?
- Egy kicsit azért még figyelem a szakmát. Azonkívül Dylan dolgozott vele egy
könyvön valamikor.
- Tényleg, Reed említette.
- No és?
- No és semmi. Találkoztam vele, beleszerettem, és bolondot csináltam magamból. -
Maddy igyekezett könnyed hangot megütni, és majdnem sikerült is neki. - Most meg itt ülök,
és bámulom a telefont, várva a hívását. Mint egy kerge bakfis.
- Tizenhat éves korodban úgysem értél rá igazi bakfis lenni.
- Nem is vágyom most sem erre a lelkiállapotra. Ő jó ember, Abby. Kedves és
figyelmes, bár ezt ő maga nem veszi észre. Mesélhetek róla neked?
- Hát persze.
Maddy a legelején kezdte, és nem hagyott ki semmit. Fel sem merült benne, hogy
visszaél Reed magánéletének titkaival, és tulajdonképpen nem is tette. Akármit mondott is
Abbynek vagy Chantelnek, az olyan volt, mintha magában beszélne.
Abby meg hallgatta a maga nyugodt, derűs módján, ahogy Maddy beszámol a
szerelméről, a kompromisszumokról, a Reed gyerekkorát megkeserítő és egész életére
kihatással lévő csapásról. S mert annyira közel álltak egymáshoz, mélyen átérezte Maddy
fájdalmát.
- Szóval láthatod, akármennyire szeretem, nem tudok visszamenőleg változtatni a
múltján és azon, amit érez.
- Nagyon sajnálom - mondta Abby, aztán közelebb húzódott a testvéréhez, és átölelte a
vállát. - Tudom, mennyire fáj. Mégis csak annyit mondhatok: meg vagyok győződve róla,
hogy ha nagyon szereted, csodákra vagy képes. Dylan sem akart szeretni engem, sőt az
igazság az, hogy én sem akartam szeretni őt. - Abbynek most már nem esett nehezére
visszaemlékezni erre. - Mindketten elhatároztuk még korábban, hogy sosem kötelezzük el
magunkat többé. Ez két értelmes ember meglehetősen logikus elhatározása volt. -
Elmosolyodott, és odahajtotta a fejét Maddyé-hez. - A szerelem viszont kitöröl minden
elhatározást, és csak az marad meg, ami igazán fontos.
- Én is ezt próbáltam bebeszélni magamnak. De tudod, ő nem csapott be, rögtön az
elején leszögezte, hogy nem akar elkötelezettséget. Ennek csak egy laza kapcsolatnak kellett
volna lennie, ami persze nem is igazi kapcsolat. Én szegtem meg a megállapodást, így én
vagyok az is, akinek alkalmazkodnia kell.
- Ez valóban logikus. De hová lett az optimizmusod, Maddy?
- Otthon hagytam a fiókban.
- Akkor épp ideje előkeresned. Ez nem te vagy, te nem szoktál reménytelenül
ábrándozni és rágódni a dolgok sötét oldalán. Te mindig megvetetted a lábadat és sosem
hátráltál meg, hanem kivártad, amíg minden jóra fordul.
- Ez most más.
- Nem, nem más. Tudod, régen mennyire szerettem volna olyan magabiztos lenni, mint
te? Mindig irigyeltem ezt benned, Maddy, miközben minden áldott nap a kudarctól rettegtem.
- Ó, Abby!
- Ez így igaz! És most, légy szíves, ne hagyj cserben! Ha szereted, ha tényleg szereted,
vesd meg a lábad, és ne mozdulj, amíg képes nem lesz elismerni, hogy ő is szeret!
- Ezt először éreznie kell, Abby.
- Azt hiszem, érzi is - rázta meg bátorítólag a húgát Abby. - Gondold át még egyszer,
amit most elmondtál nekem, de most figyelj is arra, amit mondasz. Ez az ember bolondul
érted, Maddy, csak még nem volt képes elismerni sem neked, sem önmagának.
Éledezni kezdett Maddyben a remény, igaz, nem is temette túl mélyre.
- Én is ezt próbáltam elhitetni magammal.
- Ne próbáld, hanem tedd! Én átéltem a legrosszabbat, amit csak egy kapcsolatban
elszenvedhet az ember, Maddy. Most viszont kipróbálhatom a lehető legjobbat. - Abby
ösztönösen a hasára tette a kezét, ahol egy új élet szunnyadt. - Ne add fel! De kutya legyek, ha
csak ülök itt és nézem, ahogy arra vársz, hogy az a drága eléd vessen néhány morzsát. Öltözz!
- adta ki Abby az utasítást. - Megyünk ünnepelni.
- Dirigálós! - mosolygott Maddy a gardrób felé menet. - Mindig is szerettél
parancsolgatni.
Reed legalább egy tucatszor hagyta kicsengeni a telefont, mielőtt letette. Már majdnem
éjfél volt. Hol a pokolban lehet ez a lány? Miért nincs ágyban és alussza ki magát a bemutató
előtt? Jól tudta róla, hogy Maddy egy atléta lelkiismeretességével és szigorával készül egy
szerepre. Az edzéseket nála a diéta, a gyakorlás, a megfelelő hozzáállás és más hasonló
dolgok helyettesítették. Akkor most hol a csodában lehet?
Philadelphiában, gondolta felháborodva, amint odasétált az ablakhoz meg vissza.
Soksok mérfölddel távolabb, Philadelphiában, a saját világában, a kollégáival, a barátaival.
Bármit csinálhat éppen, bárkivel. És neki még joga sincs számon kérni rajta.
A pokolba a jogokkal! - kapta fel újra a telefont. Ő beszél szerelemről,
elkötelezettségről, bizalomról, és most ő nem veszi fel a telefont!
A férfi emlékezett jól, milyen csalódott arcot vágott Maddy, amikor közölte vele, nem
biztos, hogy ott tud lenni a bemutatón. Ott volt az az átkozott RIAA-ülés, és még mindig nem
lehetett tudni, mi lesz a kimenetele. A botrány elkerülhetetlennek látszott, mert az ülés
megszavazta a vizsgálatot. Márpedig egy botrány mindenkire kihat, minden lemezcégre és
minden cégvezetőre, még azokra is, akiknek tiszta a kezük.
Reggel több tucat telefonhívásra számíthat riporterektől, rádióállomásoktól, tanácsadó
cégektől és a saját alkalmazottaitól. Nem hagyhat itt csapot-papot, hogy rohanjon megnézni
egy bemutatót.
Bár ez nem akármilyen bemutató, tette hozzá, miközben kitartóan csengett Maddy
telefonja. Ez Maddy darabja. Nem is, az ő saját darabja, emlékeztette magát, azzal ismét
lecsapta a telefont. A Valentine Records vitte színre, s az ő kötelessége megvédeni a cég
érdekeit. Viszont az apja ott van, s ez elég, morfondírozott. De akkor is ő a vállalat elnöke!
Most amiatt keres kifogásokat, mert nem megy el, vagy mert nem marad itthon?
Végül is mindegy. Egyáltalán nem számít. Ami számít, az az, hogy Maddy miért nem
veszi fel éjfélkor a telefont.
Persze joga van, hogy élje a maga életét.
A fenéket van joga!
Reed beletúrt a hajába. Úgy viselkedik, mint egy bolond. Akart magának önteni egy
italt, hogy megnyugodjon, amikor megakadt a szeme Maddy növényén. Zöld hajtások
díszlettek rajta, fiatal, egészséges hajtások. A régi, megsárgult levelek leestek róla, s nyilván
bekerültek a szemétbe. Reed önkéntelenül is megsimogatta az egyik sima, szív alakú levelet.
Egy apró csoda? Lehet, de ez végül is csak egy növény. Igaz, nagyon makacs növény,
amely nem volt hajlandó elpusztulni, amikor már pusztulásra ítéltetett, s amely meghálálta a
megfelelő gondoskodást és figyelmet.
Hát igen, a növényekkel szerencséje van. Szándékosan elfordította a fejét, és az üres
lakást bámulta. Nem lenne semmi értelme belemagyarázni bármit is abba, hogy ez a növény
Maddyé. Mint ahogy abba sem, hogy a gazdája most nincs a hotelszobájában. Van ezen kívül
is épp elég dolog, amelyen törheti a fejét, okoskodott Reed, és otthagyta érintetlenül az
asztalon a poharát.
Koromsötét volt a szobában, amikor Maddyt kopogás ébresztette. Megfordult, belefúrta
arcát a párnájába, és elhatározta, hogy nem törődik vele. Amikor mégsem maradt abba,
megrázta a fejét, hogy legalább valamelyest magához térjen, de pár pillanatig még így is azt
hitte, a kopogás a jel, hogy most következik az ő színpadra lépése.
Az éjszaka kellős közepén talán mégsem, ébredezett tovább nagyot ásítva. Még órák
vannak hátra addig. A kopogás viszont határozottan az ajtó felől hallatszott, s percről percre
hangosabb lett.
- Jól van már! - kiáltott bosszúsan, és megdörzsölte a szemét, hogy ki tudja nyitni. Ha az
egyik táncosra jött rá a lámpaláz, visszaküldi az ágyába, hogy aludja ki magából. Hajnali
háromkor nem lesz képes erőt önteni senkibe. - Várj egy kicsit! - Mérgesen morogva
megkereste a villanykapcsolót, aztán köntöst kanyarított magára. Elfordította a kulcsot, és
kinyitotta az ajtót, ameddig a lánc engedte. - Ide figyelj...! - kezdte volna, aztán döbbenten
felkiáltott: - Reed!
Egy pillanaton belül eltűnt szeméből az álmosság. Becsapta az ajtót a férfi orra előtt,
aztán babrálni kezdett a lánccal. Amikor az végre engedett, Maddy már repült is Reed karjába.
- Hát itt vagy! Nem is reméltem, hogy itt leszel! Már majdnem hozzászoktam a
gondolathoz, hogy nem jössz el. Nem, ez nem is igaz! - javította ki magát gyorsan, mielőtt
Reed szájára tapasztotta volna az ajkát. Azonnal megérezte rajta a vágyat, de ugyanakkor a
feszültséget is. - Reed, mit csinálsz te itt hajnali háromkor?
- Bejöhetek?
- Hát persze - lépett hátra Maddy. Reed egy kis útitáskát dobott az egyik székre. -
Valami baj van? - kérdezte, majd hirtelen Reed inge elejébe kapaszkodva felkiáltott: - Ó,
istenem! Történt valami az édesapáddal, Reed?
- Nem, az apám jól van. Holnap érkezik.
Maddy ujjai elernyedtek, de nem tágítottak Reed mellkasától.
- Mégis ideges vagy.
- Jól vagyok. - A férfi ellépett tőle, és körüljárta a szobát. Maddy máris belakta, jegyezte
meg magában. Harisnyanadrágok, cipők hevertek mindenütt. Az öltözőasztalon üvegek,
tégelyek, papírdarabkák halmaza hevert. Egy kis púder ki is ömlött, de Maddy nem törölte le.
Reed végighúzta rajta az ujját, s a bőréhez tapadt Maddy illata. - Nem tudtalak elérni az este.
- Ó! Vacsorázni mentem...
- Nem tartozol magyarázattal! - pördült meg Reed önmagára mérgesen.
Maddy kisöpörte a szeméből a haját, és azt kívánta, bárcsak megértené Reedet. Éjjel
három óra van, és a szerelme láthatóan ideges. Ő viszont fáradt.
- Jól van, Reed. Csak nem azt akarod mondani, hogy azért autóztál ide az éjszaka
közepén, mert nem vettem fel a telefont? - Ahogy a lány szemébe nézett, Reed először zavart
látott benne, aztán derű csillant, majd őszinte öröm. - Azért? - Maddy odalépett kedveséhez,
átölelte a nyakát, és a mellkasára szorította az arcát. - Igazán nagyon kedves tőled. Nem is
tudom, mit mondjak. Én... - Azonban amint felnézett Reedre, Maddy minden öröme elszállt.
Elengedte a férfit.
- Azt gondoltad, valaki mással vagyok - mondta megtévesztően nyugodt hangon. - Azt
gondoltad, valaki mással alszom, és eljöttél, hogy lásd a saját szemeddel. - Maddyt elöntötte a
keserűség. Az üres ágyra mutatott. - Sajnálom, hogy csalódást okoztam.
- Ne sajnáld! - ragadta meg a csuklóját Reed, mielőtt Maddy elfordult volna tőle, mert
észrevette, hogy elfutják a szemét a könnyek. - Nem erről van szó. Vagy... a fenébe is, erről
is. Hisz jogod volna hozzá.
- Köszönöm szépen - húzta el a kezét Maddy. Leült az ágy szélére, és már nem is
próbálta meg visszatartani a könnyeit. - Most, hogy már láttad, amit akartál, miért nem mégy
vissza? Szükségem van az alvásra.
- Tudom. - Reed mindkét kezével beletúrt a hajába, mielőtt leült a lány mellé az ágyra. -
Tudom. És amikor még este későn sem értelek el, elkezdtem gondolkodni. - Maddy ráemelte
könnyes szemét, mire Reed hangosan átkozni kezdte magát. - Igen, elismerem. Elképzeltem,
hogy mással vagy. Hisz nincs semmi, amivel visszatarthatnálak tőle.
- Tiszta hülye vagy!
- Azt is tudom. Csak adj még egy percet! - Reed megfogta a lány mindkét kezét, mielőtt
az tiltakozhatott volna. - Kérlek, hallgass meg! Igen, elképzeltem, és majd megőrjített a
gondolat. Aztán aggódni kezdtem. Egész úton idefelé azon aggódtam, hátha történt veled
valami.
- Ne légy nevetséges! Mi történhetett volna?
- Semmi. Bármi. - Reed szorítása egyre erősödött a kétségbeeséstől. - Egyszerűen el
kellett jönnöm, hogy lássalak.
Maddy haragja csillapodott már, de még nem tudta, mi fogja átvenni a helyét.
- Akkor most láttál. És most mi legyen?
- Az rajtad áll.
- Nem - húzódott el tőle Maddy, aztán felállt. - Te mondd meg! Nézz rám, és mondd
meg, mit akarsz!
- Téged - állt fel lassan Reed is. - Engedd, hogy itt maradjak! Nem szerelmeskedni,
Maddy, csak itt lenni veled.
Maddy ugyanolyan gyorsan le tudta rázni magáról a sértettséget, amilyen gyorsan
elborította az előbb a fájdalom. Mosolyogva lépett közelebb.
- Te nem akarsz szerelmeskedni velem?
- De igen. Addig, amíg mindketten bírjuk szusszal - emelte fel Reed remegő kezét,
hogy megérintse Maddy arcát. - Csakhogy neked most aludnod kell.
- Aggódsz a befektetésedért? - húzta végig a lány az ujját Reed inge elején, s alatta
szinte maguktól pattantak ki a gombok.
- Igen - fogta két kezébe Maddy arcát Reed. - Pontosan.
- Nem kell aggódnod - jelentette ki a lány, majd Reed tekintetét figyelve lecsúsztatta az
inget a válláról. - Bízz bennem! Legalább ma éjszaka!

Lépj kapcsolatba velünk


info@partyajanlo.hu

+36 30 8354182


Elfogadom az ASZF-t.