9757 party - 6021 helyszín

Magyarország legnagyobb party keresője.
(...és sok más programé is... ;)

Válassz város/helyszín szerint: Válassz kategória szerint: Válassz előadó/szervező szerint: Válassz keresőszó szerint:

Keresési eredmény megosztásához küld el az alábbi linket :

Táncok 8

PA - 2019-03-05

A hallból egy lámpa fénye vetült keskeny sávban a hálószoba szőnyegére. A szoba többi
része homályba veszett, és maga volt a titokzatosság. A zene szólt tovább, bár a két szerelmes
alig hallotta, amint megálltak a szoba közepén, hogy megérintsék egymást.
Maddy már oly régen vágyott arra, hogy ilyennek lássa Reed szemét, hogy csak rá
figyeljen és arra, amit tőle kapni szeretne. A gondolatra elmosolyodott, miközben újra csókra
nyújtotta az ajkát.
- Hibát követsz el - kezdte megint Reed.
- Sss! - simított végig ajkával a férfi száján Maddy. - Később ráérünk gondolkodni.
Azóta vágyom rá, hogy megtudjam, milyen lehet veled, hogy először találkoztunk. - Az arcát
figyelve gombolni kezdte az ingét. - Tudni szerettem volna, hogyan nézel ki, milyen a bőröd
tapintása. - Azzal lehántotta Reed válláról az inget, és végighúzta a tenyerét a mellkasán.
Kemények, simák, és egyelőre feszültek voltak az izmai. - Csak feküdtem csendben éjjelente,
és azon töprengtem, vajon mikor leszünk végre együtt. - Kutató, kíváncsi ujjakkal tapintotta
ki a vállát, aztán lassan elindult a keze lefelé a karján. - Reed, én nem félek sem tőled, sem a
saját érzéseimtől.
- Pedig jobb lenne.
Maddy hátrahajtotta a fejét, szemében kihívás villant.
- Mutasd meg, miért!
Reed egy szitkot mormolva megadta magát. Behódolt Maddynek, a saját vágyának,
mindennek. Magához rántotta a lányt, s kirobbanó hevességgel csapott le az ajkára. Keze
mindenütt ott volt a testét borító, finom selymen, míg Maddy reszketni nem kezdett.
Reed nem tudta, hogy a félelemtől vagy a várakozástól, csak még szorosabban ölelte
magához. A lány szétnyitotta az ajkát, és ugyanolyan mohósággal viszonozta a csókokat.
Reed egyszer már eltűnődött azon, hogy nem boszorkány-e ez a lány, s most visszatért a
gondolat. Nem a pokol tüze az, amely köztük lángol? Nem puszta kísértés? Nem volt immár
Maddyben semmi könnyed és egyszerű. A belőle áradó szenvedély, mellyel Reedet
körülfonta, olyan összetettnek és veszedelmesnek látszott, mint Éva vágya a Paradicsomban...
vagy inkább a kígyóé?
A vágy keményen, kíméletlenül tartotta fogva a férfit. Azonnal a magáévá akarta tenni a
lányt ott, a szoba közepén, csak a pillanatnak élve, minden kötelezettség, minden ígéret
nélkül. Így lenne a legjobb mind Maddynek, mind neki.
De ekkor a lány oly lágy, oly édes hangon suttogta el a nevét, mint egy esti szellő.
Reed mozdulatai szelídebbekké váltak, nem tehetett ellene semmit. Ajka lágyabban
csókolt, s ő nem tudott ellenállni a benne hirtelen támadt gyengédségnek. El fog jönni az idő,
amikor fájdalmat okoz Maddynek, de hadd legyen ez az éjszaka különleges! Most csak a lány
számított, nem a múlt, és nem a jövő. Ma éjjel mindent megad neki, amit csak képes, és
elfogad tőle mindent, amit csak mer. S talán saját magának is ad ezzel valamit.
Finoman lehúzta a top pántjait a lány válláról, s a csillogó selyem lejjebb siklott volna,
ha meg nem akad Maddy mellén. A lány hirtelen elcsendesedett, mintha megérezte volna
Reed hangulatváltozását. Ennyire fogékony az ő hangulatára? - tűnődött Reed, s remélte, hogy
maradt még a lányban egy kis önvédelmi ösztön.
Olyan gyengéden, hogy saját magát is meglepte, még jobban, mint Maddyt,
végigsúrolta ajkával Maddy vállát, hogy magába szívja kábító illatát, s megjegyezze magának
bőre tapintását, mely ugyanolyan selymes volt, mint a ruhája. Hirtelen oly kicsinek,
törékenynek, oly fiatalnak érezte a lányt. Egy pillanatnyi habozás után újra birtokba vette az
ajkát.
Igen, Maddy érzékelte a változást, amelyen Reed keresztülment. Lassan véget ért a lelki
huzavona, amely láthatóan sosem hagyta nyugodni. A maga kitárult szíve pedig kész volt
befogadni őt.
Óvatosan simogatni kezdte a férfit, élvezve teste hosszú, kemény síkjait. Bár már a saját
légzése sem volt egyenletes, ajkával csak finoman csipkedte, ingerelte Reed bőrét, hogy időt
adjon neki elfogadni, ami köztük történik s történni fog. Tudta, hogy harcol majd ellene, sőt
majdnem biztos volt abban is, hogy tagadni fogja az érzéseit, de nem tehet semmit ellenük.
Összesimulva, közös akarattal indultak az ágy felé.
Maddy túl jól ismerte a testét ahhoz, hogy kínosan érezze magát. Csípője keskeny volt,
lába hosszú, törzse épp csak egy árnyalatnyit sovány. Igazi táncos alkat volt, s ezt nem is
bánta, ahogy Reed óvatos, lassú felfedezőútját sem a testén.
A felső lecsúszott végre róla, s az ágy lábához repült. Ahogy Reed a bőréhez ért, Maddy
felsóhajtott, és hagyta, hogy az érzések átvegyék fölötte az uralmat. Félig csukott pillái alól
látta Reed haját, ahogyan csiklandósan végigsimítja a mellét. Most már őrült iramban zakatolt
a szíve. Amint Reed nyelve finoman hozzáért, egész testén átcikázott a gyönyör.
Együtt mozgott a férfival, mintha közös koreográfiájukat rég megírták volna. Minden
mozdulatnak megvolt a párja, s Maddy számára oly természetes volt mindez, mint a
levegővétel.
Akármire ragadtatta Reedet a vágy, ő már várta és elfogadta. S a férfinak még sosem
volt ilyen élményben része. Maddy teste lángolt, Reed érezte őrült szívverését, akárhol ért is
hozzá, akárhol kóstolta a bőrét. Még senki sem volt vele ilyen adakozó, ennyire kész a
szerelemre, ilyen szabad és ennyire gátlásoktól mentes. Amikor a lány kigombolta a nadrágját
és lehúzta róla, érintése a bőrén őszinte volt, s oly szeretetteljes, mintha ismerték s érintették
volna egymást gyönyört adva és keresve az idők kezdete óta.
Már Reed szíve is vadul kalapált. Maddy kitapintotta az érverését a könyöke hajlatában,
motyogott valamit, és rászorította az ajkát. Amint Reed is megszabadult a ruháitól, a lány
őszinte csodálattal nézte végig. Egy könnyed mosollyal, kedvesen nevetve magához húzta,
ölelésében egyszerre volt szenvedély és szeretet. Reed megborzongott, zavarba jött egy
pillanatra, de majd eszét vette a vágyakozás.
- Csókolj meg! - hívta Maddy. Reed ránézett. A lány szeme félig csukva volt, szemhéja
mögül sóvár, barna macskatekintet világlott. - Imádom az érzést, amikor csókolhatlak. - Azzal
magához húzta Reed fejét, és elmerült az élvezetben. - Már annyira vártam, hogy megérints! -
suttogta. - Sokszor elképzeltem, milyen lenne a tenyered a testemen. Például itt - irányította
szinte dorombolva a férfi kezét -, aztán meg itt. Ebből sosem elég - feszült hátra ívben a teste.
- Azt hiszem, sosem lesz elég.
Reed érezte, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, lassan oda a jól felépített önuralma,
lassan nem ura az érzéseinek. Nem engedheti meg, hogy a szívét is beleadja ebbe a
kapcsolatba, nem engedheti meg, hogy Maddynek hatalma legyen fölötte. Csak szenvedélyt
adhat neki, amelyet Maddy önként keresett nála és most oly csodálatosan elfogad.
Lehúzta a lányról a selyemnadrágot, s elbűvölten nézte, amint az érzékien végigsimítja a
bőrét. A leheletvékony kis bugyi követte. Ekkor oly hirtelen, hogy Reed észre sem vette,
megszűnt a józan mérlegelés. Elöntötte a vágy a lány iránt, minden iránt, amit Maddy
jelentett, minden iránt, amit kínált neki. Talán nem ez volt az a fajta szenvedély, amelyre
felkészült, mégis végigviharzott rajta megállíthatatlanul. A lány a maga őszinte, életörömtől
tobzódó módján kész volt az utazásra, s Reed nem akart puszta útitárs maradni. Egyenrangú
felek utazása lesz ez! Felszabadultan szabadjára engedni végre a vágyait, melyeket Maddy
keltett benne már az első pillanatban.
Megfeledkezett minden gyengédségről, s szinte elkeseredetten csapott le a lány szájára.
Máskor oly óvatos keze addig száguldott a testén fel-alá őrült módra, míg Maddy eszét
vesztve vonaglott alatta. A lány minden mozdulatára, minden sóhajtására szaporább lett a
szívverése, s minden ütem Maddy nevét dobolta. A lány ekkor tétovázás nélkül köréje
fonódott, s magába fogadta. Egyszerre akadt el a lélegzetük.
Maddy oly meleg, oly hihetetlenül puha s oly hívogató volt, hogy Reed hiába küzdött
még egy kis önuralomért. Amint a lány kecsesen, mintha keringőzne, s érzékien, mint ahogy
egy primitív, ősi szertartás papnője táncol, mozogni kezdett, Reed elmerült a látványban,
ahogy a ritmus Maddyt magával ragadta. A gyönyör hullámát látta átsuhanni az arcán, de a
szemét nem hunyta le, pillantása összefonódott az övével.
Maddy reszketett, nyirkos tenyerével a lepedőt markolta. Micsoda erő, micsoda hatalom
kerítette birtokába őket! Még sosem tapasztalt ehhez foghatót. Ha most netán elhagyta az
ismert világot, nem vágyott oda vissza ebből az újonnan felfedezett tartományból. Itt lebegne
inkább boldogan évszázadokig!
Szorosan összefonódva élték át a vihart, amely magával ragadta őket. Maddy teste
megfeszült, megremegett a végső határmezsgyén, mielőtt kimondhatatlan gyönyör
formájában átsöpört rajta a feloldozás.
Elfogadta a csillagokat, melyeket Reed lehozott neki az égről. Szorosan átölelte
szerelmét, és tudta, hogy várni fog türelemmel, amíg önmagát is felkínálja neki.
Amikor Reed felébredt, Maddy nem volt sehol. Élesen hasított bele a veszteség érzése,
amikor oldalra fordult, és meglátta, hogy üres mellette az ágy. A nappaliból behallatszott,
ahogy a rádió, amelyet egész éjjel nem kapcsoltak ki, a vasárnapi híreket mondja. Reed
visszahanyatlott a párnára, és elemezni kezdte az érzéseit.
Miért is érez magában hirtelen ürességet? Eltöltött egy izgalmas éjszakát egy izgalmas
nővel, aki azóta elment, s halad tovább a maga útján. Hiszen ez az, amit akart, nem? Ezt a
játékot így kell játszani. Egész éjjel vigaszt, melegséget, szenvedélyt nyújtottak egymásnak,
de most itt a reggel, a szenvedélyes éjszaka véget ért. Hálásnak kellene lennie, amiért a lány
annyira könnyedén fogta fel az egészet, hogy búcsú nélkül kisurrant az ajtón.
Akkor most miért érez magában ürességet? Nem engedheti meg magának, hogy sajnálja
magát, csak mert nem üdvözli őt álmos mosollyal és nem bújik hozzá félálomban. Hisz neki
kell tudnia legjobban, milyen átmenetiek és felszínesek a kapcsolatok. Csodálnia kellene
Maddyt, amiért őszintén kész elismerni, hogy ami köztük az éjjel történt, nem volt más, mint
kölcsönös fizikai örömszerzés. Senki nem ígért semmit, és nem is akart ígéreteket kicsikarni a
másikból, hanem pusztán elfogadta azt a néhány órányi gondtalan örömöt, amelyre nem kell
ürügyet és magyarázatot keresni.
Akkor most miért érzi ennyire üresnek magát?
Azért, mert Maddy elment, amikor ő még mindig legszívesebben a karjában tartaná.
Reed szitkozódva tápászkodott fel. Ahogy végigszántott a haján, észrevett egy halom
rózsaszín selymet az ágya mellett.
Pedig Maddy elment. Reed félrelökte a takarót, és az ágy szélére ülve előrehajolt, hogy
felvegye a földről a selyemnadrágot, amelyet előző este oly lassan, érzékien húzott le
Maddyről. Enélkül még Maddy sem juthatott messzire. Még mindig a kezében volt a nadrág,
mikor hallotta nyílni a bejárati ajtót. A finom selymet az ágy melletti szék hátára dobta, és a
köntöse után nyúlt.
A konyhában talált rá Maddyre, amint épp egy barna, bolti papírzacskót helyezett a
pultra.
- Maddy!
A lány fojtott sikoltással hátraugrott.
- Reed! - Kezét a szívére szorítva egy pillanatra becsukta a szemét. - Halálra rémítettél.
Azt hittem, még alszol.
Miközben róla meg azt hitte Reed, hogy elment. A férfi óvatos visszafogottsággal
kérdezte:
- Mit csinálsz?
- Kimentem reggeliért.
Reed már nem érezte magában az ürességet, ám a feltörő örömmel együtt visszatért a
régi óvatosság.
- Azt hittem, elmentél.
- Ne butáskodj! Nem mennék el csak úgy.
A lány végiggereblyézte ujjaival a haját, amely még nem látott fésűt aznap reggel. -
Miért nem mégy vissza az ágyba? Egy perc alatt összedobom a reggelit.
- Maddy... - tett egy lépést feléje Reed. Aztán a tekintete lassan végigsiklott a lány
alakján. - Mi van rajtad?
- Tetszik? - Maddy nevetve csippentette az ujjai közé Reed inge szegélyét, majd
játékosan körbefordult. - Ragyogó ízlésed van, Reed, nagyon divatosnak éreztem magam.
Az ing lazán lógott le a vállán és a combja közepéig ért. Nevetségesen vonzó volt
benne.
- Ez pedig az egyik nyakkendőm?
A lány összeszorította az ajkát, hogy ki ne törjön belőle a nevetés, amint az inget a
derekán összefogó, keskeny, fekete selymet babrálta.
- Nem találtam mást. Ne haragudj, ki fogom vasaltatni.
Reed ránézett a hosszú, sima, meztelen lábra, és megcsóválta a fejét.
- Így mentél ki az utcára?
- A kutya sem törődött velem - biztosította Maddy olyan őszintén, hogy Reed biztos volt
benne, el is hiszi, amit mond. - Nézd, pokoli éhes vagyok! - fonta a karját a férfi nyaka köré és
csókolta meg oly magától értetődő szeretettel, hogy Reed szíve elkezdett hevesebben verni. -
Menj vissza az ágyba, és egy perc múlva ott vagyok a reggelivel.
Mivel úgyis szüksége volt egy percre, hogy felfogja a helyzetet, Reed
engedelmeskedett. Maddy tehát nem ment el, szögezte le, ahogy hátradőlt a párnán. Itt van az
ő konyhájában, és reggelit készít, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És ez
tetszett Reednek. No meg aggasztotta is. Azon kezdett töprengeni, mihez kezdjen ezzel.
- Hoztam külön is egy kis tejszínhabot, hátha kell - mondta Maddy, amint belépett a
tálcával.
Reed megbámulta a reggelit, miközben Maddy gyorsan felkuporodott az ágyra, és
kettejük közé tette a tálcát.
- Mi ez? - kérdezte.
- Fagylaltkehely - felelte a lány, a tejszínhabba mélyesztve a mutatóujját. Kéjeset
sóhajtott, ahogy lenyalta. - Epres.
- Epres fagylaltkehely - ismételte Reed. - Reggelire? Tessék mondani, ez ugyanaz a
Maddy O’Hurley, aki egyfolytában az egészséges táplálkozás meg a kalóriák miatt aggódik?
- A fagyi tejtermék - emlékeztette a lány, egy kanálnyi finomsággal kínálva Reedet. -
Az eper pedig friss. Mi kell ennél több?
- Esetleg egy kis szalonnás tojás.
- Abban túl sok a zsír és a koleszterin, ráadásul nem is ilyen finom. Különben is
ünnepelek - vetette rá magát Maddy a kehelyre.
- Mit ünnepelsz?
Találkozott a tekintetük, és egy hosszú percig csendben nézték egymást. Aztán Maddy
halkan sóhajtott. Mi az, hogy Reed ezt nem érti? És ha már nem érti, hogyan lehetne
megmagyarázni neki?
- Csodásan nézel ki, én csodásan érzem magam, vasárnap van, és süt a nap. Ez már épp
elég. - Maddy kihalászott a kezével egy epret Reed kelyhéből, és odakínálta neki. - Fogj
hozzá! Éljen a veszélyes élet!
A férfi elvette szájával az epret, majd egy pillanatra bekapta a lány ujjait is.
- És én még azt hittem, lucernahajtásokon meg búzacsírán élsz.
- Legtöbbször így is van. Ezért ilyen nagyszerű most ez a kicsapongás. - Maddy csukott
szemmel hagyta a fagylaltot olvadozni a nyelvén. - Vasárnap reggel kocogni szoktam.
Reed is megkóstolta végre a fagylaltot.
- Kocogni?
- Csak három-négy mérföldet - felelt a lány egy vállrándítással.
- Csak.
Maddy tisztára nyalta a kanalát.
- Igen, de ma züllök.
Reed végighúzta a kezét Maddy térdén.
- Tényleg?
- De még mennyire! Holnap megfizetek érte, úgyhogy meg kell hogy érje.
- Mik a terveid? Itt maradsz, és nálam folytatod a züllést?
- Hacsak nem akarod, hogy elmenjek.
Reed összefűzte az ujjait Maddyéivel. Fel sem tűnt neki ez az egyszerű, ösztönös
gesztus, különben maga is meglepődött volna rajta.
- Nem akarom, hogy elmenj.
Maddy arca felragyogott.
- Nagyon züllött tudok ám lenni.
- Remélem is.
A lány megforgatta az ujját a tejszínhabban, aztán lassan, nagyon lassan lenyalta.
- Lehet, hogy meg fogsz döbbenni.
Amikor újra belenyújt a habba, Reed elkapta a csuklóját, és tejszínes ujját a saját
szájába dugta.
- Gondolod? - Érezte, ahogy Maddy szívverése felgyorsul, amint finoman megnyalja
mindegyik ujját. - Próbáljuk ki! - Az ágy mellé tette a tálcát, mire Maddy szeme kikerekedett.
Teste máris vágyban égett, amikor Reed újra ráemelte a tekintetét. - Mindig is szerettem volna
tudni, hogyan nézel ki ébredés után.
Maddy félrebillentett fejjel, felvont szemöldökkel nézett vissza rá.
- No és hogyan?
- Frissen - simogatta meg az arcát Reed leheletfinom érintésekkel. - Egy kicsit kócosan
és étvágygerjesztően.
Maddy kacéran bólintott.
- Az étvágygerjesztő tetszik a legjobban.
- Tudod, Maddy, hogy elfelejtetted kölcsönkérni az ingemet?
A lány szemében nevetés bujkált, mégis halálosan komoly arccal válaszolt:
- Tényleg. Micsoda modortalanság volt tőlem!
- Add vissza! - akasztotta bele az ujját az ing nyakába Reed, hogy annál fogva húzza
Maddyt közelebb magához. - Most rögtön!
- Most? - Maddy egész testét izgatott várakozás öntötte el. - A nyakkendőt is kéred,
ugye?
- Természetesen.
- Végül is jogod van hozzá - motyogta a lány. Feltérdelt az ágyon, meglazította a
csomót, levette a derekáról a selymet, és odaadta Reednek. Aztán tétován a gombok felé
nyúlt, és kezdte kigombolni magán az inget. Tekintete Reed szemébe mélyedt, amint az ing
kinyílt középen, felfedve egy keskeny csíkot sima bőréből. Aztán bűnös mosollyal hagyta,
hogy az ing lecsússzon a válláról. Minden elfogódottság nélkül megvárta, míg Reed kedvére
legelteti rajta a szemét, majd megfogta az inget a gallérjánál, és Reed felé nyújtotta. Ahogy ott
térdelt az ágy közepén, bőrén ragyogott a napsugár. - Azt hiszem, ez a tiéd.
Reed félresöpörte az inget, feltérdelt, és két tenyerébe fogta a lány vállát.
- Jobban érdekel, ami benne volt - harapdálta végig finoman Maddy állát, miközben
keze lassan kúszott lefelé. - Csodálatos a tested. Egyszerre kemény és lágy, tömör és
rugalmas. - El kellett tolnia a lányt kissé magától, hogy még egyszer szemügyre vehesse. -
Azon tűnődöm, vajon... Maddy, mi van rajtad?
- Hogyhogy mi? - A lány kissé meglepődve követte lefelé Reed pillantását. - Ó, ez egy
tanga, természetesen. Nem láttál még ilyet?
Reed szemén látszott, hogy mulattatja, ugyanakkor felizgatja a látvány.
- De igen, és akkor arra gondoltam, nem veszed-e túl komolyan a szerepedet, mint víg
özvegy.
- Akkor nem ezen járt az eszed, amikor neked vetkőztem - mutatott rá Maddy, azzal
átölelte Reed nyakát. - De valóban akkor fedeztem fel a tangát, amikor a szerepre készültem.
- Készültél? - Reed csókolgatni kezdte, majd ismét visszahúzódott. - Mit jelent ez
pontosan?
- Egy kis kutatómunkát. Nem tudnék egy szerepet jól eljátszani, ha nem folytatnék
előzetes kutatásokat.
- Elmentél egy sztriptízbárba - állapította meg Reed részben dühösen, részben
csalódottan. A kezébe fogta Maddy állát. - Megbolondultál? Tudod, mi történhet valakivel
egy ilyen helyen?
- Vannak tapasztalataid?
- Igen. Jaj, dehogy! A fenébe, Maddy, ne akarj eltérni a tárgytól!
- Nem hiszem, hogy azt tettem volna - mosolygott kedvesére a lány. - Értsd meg,
muszáj volt egy kicsit közelebbről megismernem Maryt. Úgy gondoltam, ennek az a
legegyszerűbb módja, ha beszélek sztriptíztáncosokkal. Találkoztam néhány fantasztikus
figurával köztük. Ott volt például egy, akit Lotta Oomphnak hívnak.
- Lotta...
- Oomph. A pincsikutya volt a védjegye. Volt öt ilyen kutyája, és...
- Nem hiszem, hogy akarom hallani - jelentette ki Reed, alig tudva visszafojtani a
nevetést, pedig komoly akart maradni. - Maddy, neked semmi keresnivalód az ilyen helyeken.
- Ne butáskodj! Azok a helyek, ahol én már tizenkét évesen dolgoztam, nem sokban
különböztek ezektől. A sztriptíznél a fantáziára megy ki a játék, Reed. Mögötte pedig
emberek állnak, akik pusztán meg akarnak élni. És a beszélgetés velük tényleg segített nekem
megérteni Maryt.
- Mary elképzelt személy - javította ki a férfi. - Ami pedig ezeken a helyeken történik
vagy történhet, az véres valóság.
- Én nagyon jól tudom, milyen a valóság, Reed. - Maddy kedvese arcához emelte a
kezét. Meghatotta, hogy aggódik érte. - Nem azt mondom, hogy a vetkőzés eszményi
foglalkozás, vagy hogy mindegyik táncos egy második Gypsy Rose Lee, de a legtöbben,
akikkel beszéltem, büszkék arra, amit csinálnak.
- Nem akarok vitatkozni veled az erotikus tánc erkölcsös vagy erkölcstelen voltáról és
társadalmi jelentőségéről, csak nem tetszik a gondolat, hogy te magad is bemenj egy ilyen
bárba.
- Nyugodj meg, nem akarok rendszert csinálni belőle - húzta végig lesütött
szempillákkal a mutatóujját Reed mellkasán Maddy. - De a kutyusokat szívesen látnám újra.
- Maddy!
A szempillák felemelkedtek, felfedve Maddy nevető tekintetét.
- Igazán különlegesek voltak.
- Akárcsak te. - Reed végigsimított a lány csípőjén, ahol a keskeny szalag feszült. -
Térjünk vissza ennek a történetéhez!
- Ó, ezt csak a kényelem miatt kedveltem meg - szopogatta Maddy szép lassan Reed
fülcimpáját. - Szerintem minden nőnek tangát kéne hordania.
- Te mindig ilyet hordasz? - fogta a tenyerébe Reed a tangából kimaradt finom bőrt és
kemény izmokat.
- Ühüm. Az utcai ruha alatt.
- Amikor elmentünk megnézni azt a kiállítást a viktoriánus építészetről, és te olyan
buggyos khakinadrágban voltál, amilyeneket a katonaságnál kiselejteznek...
- Onnan is selejtezték ki.
- Szóval akkor is ilyen volt alatta?
- Ühüm.
- Van fogalmad róla, mi történhetett volna, ha én ezt tudom?
Maddy elégedetten dörzsölte az arcát Reedéhez.
- Na, mi?
- Egyenesen ott, Viktória királynő nyári lakának a makettje előtt...
A lányból kirobbant a kuncogás, amint Reed felkapta.
- Mondd már!
- ...és a négytagú családdal a hátunk mögött New Jerseyből...
- Uramisten! - fonta a férfi köré a karját Maddy. - Talán ma délután visszamehetnénk.
- Semmi pénzért - fúrta kedvese nyakába az arcát Reed.
Az embernek általában nincs nevethetnékje, ha egy meztelen nő fekszik alatta, hisz a
szerelmeskedés komoly dolog, amihez tisztelettel és óvatosan kell közelíteni. És az is furcsa,
ha az ember felnőtt fejjel úgy érzi magát, mint egy tizenéves egy autó hátsó ülésén napnyugta
után. Végül is ő egy érett, tapasztalt, tudatos férfi.
Mégis úgy érezte, nevetnie kell, amikor Maddy fölé gördült az ágyon, és akkor is, mikor
szorosan magához ölelte, és mikor Maddy hozzábújt... mikor ő megérintette... s mikor Maddy
várakozón felajánlkozott. Akkora örömét lelte a lányban, olyan mély örömöt, hogy a nevetés
tűnt az egyetlen módnak, hogy azt kifejezze. Maddy pedig boldogan fogadta, nevetéssel
válaszolva. Később, alig valamivel később, mikor a nevetés helyét a sóhajok vették át, ez az
öröm tovább virágzott a lelkükben.
Maddy úgy érezte, túlcsordul benne a szerelem. Ráadásul minden együtt töltött
pillanattal Reed is fokozatosan derűsebbé, elevenebbé vált. Valahányszor Maddyre nézett,
egyre jobban ragyogott a szeme.
Olyan kedves és gyengéd volt, annyira elkeseredetten vágyott Maddyre! Ha a lány már
eleve nem lett volna belé szerelmes, most biztosan beleszeret.
Honnan is tudhatta volna, hogy ennyi minden vár arra, hogy közösen felfedezzék? Hogy
ennyi örömöt, ennyi élményt tudnak nyújtani egymásnak? Másokkal sosem volt ennyire
bőkezű, ennyire adakozó, de Reeddel minden könnyen ment.
Maddy jól ismerte a testét, mind az erősségeit, mind a gyengéit. Most érdekes volt
felfedezni, milyen keveset is tud arról, amit a teste szeret. Amikor Reed ajka összezárult a
melle körül, hihetetlen érzések öntötték el: gyönyör, fájdalom, kétségbeesés. Amikor a
combját simogatta, megremegett. Ha a nyakát súrolta a szájával, nyöszörgés tört elő a torkán.
Ez a hatalmas önfegyelemre szoktatott test a vágy, a zavarodottság, az örömteli várakozás
örvényébe sodródott, mihelyt odasimult Reed testéhez.
Azonnal elgyengült, mihelyt hozzáért Reedhez. Ő is csak egy húsból, vérből és
csontból álló test, mint bárki más, mégis szárnyakat kapott a lelke, ha végigsimíthatott rajta a
kezével. Nagy igyekezettel bizonygatta magának, hogy nem számít, ha mindez ideiglenes.
Reed az övé, amíg a testük beszél.
A férfinak szüksége van rá, és ez a lényeg. Maddy látta, milyen hamar hatalmába keríti
Reedet az izgalom. Ha csak egy röpke pillanatra el tudná felejteni azt, ami béklyóba köti a
lelkét, igenis tudná őt szeretni. Ezt biztosan érezte. Reed ölelésében több volt, mint
szenvedély, több mint puszta kéjvágy. Törődést és együttérzést is felfedezett benne. Amikor
Reed ajka épp csak finoman súrolta az övét, hogy aztán lassan hagyja a csókot
szenvedélyesen kibontakozni, míg mindketten fel nem oldódnak az élvezetben, Maddy tudta,
hogy a férfi eljutott arra a pontra, amikor már csak milliméterek választják el attól, hogy
megadja Maddynek, amit ő maga oly nagyon vágyott megadni neki.
A szerelmet, amelyet iránta érez. Ez a szerelem gyógyító, csillapító, óvó érzelem.
Maddy szerette volna elmondani Reednek, milyen jó ilyen visszavonhatatlanul kötődni
valakihez. Meg akarta mutatni neki, milyen jó tudni, hogy van az embernek valakije, aki
mindig megmarad neki.
Reed bőre forró volt, és nyirkos. Keze egyre kevésbé gyengéd, ahogyan egyre jobban
magával ragadta Maddyt is a szenvedély. A lány vad volt, szomjas és heves.
Kimeríthetetlennek tűnt az energiája, amely Reedet is egyre messzebbre és messzebbre
sodorta az önkívület felé.
A rádió tovább szólt, s odakint egyre fokozódott a hőség. De itt bent semmi sem
számított, csak ők és amit egymásnak adni tudtak.
Maddy Reed fölé hengeredett, mindkét kezével és lábával körülfonta, hogy a lehető
legszorosabban magához préselje, majd teljesen magába fogadta. Mikor öntudatuk visszatért,
még mindig szorosan egybefonódtak. Maddy kimerülten, de ragyogva ereszkedett vissza
Reed mellkasára. Nyirkos bőrük összetapadt. A lány kedvese szívverését hallgatta saját vére
zubogásán át. Amikor Reed simogatni kezdte a hátát, Maddy becsukta a szemét, és átadta
magát az érzéseinek.
- Ó, Reed, annyira szeretlek!
Úgy belemerült saját feltörő érzéseibe, hogy először észre sem vette, amint kedvese
megdermed. Túl kába volt, hogy felfigyeljen a simogató ujjakban támadt feszültségre, de
fokozatosan minden kitisztult.
Maddy egy pillanatig még csukott szemmel feküdt, tudva, hogy a kimondott szót már
nem lehet visszavonni.
- Sajnálom. - Vett egy mély lélegzetet, aztán felnézett kedvese arcába. Reed vonásai
bezárultak, s bár még összekapcsolódott a testük, érezni lehetett, ahogy lélekben eltávolodik. -
Nem azt, hogy kimondtam, vagy hogy így érzek, csak azt, hogy neked nem kell a szerelmem.
Reed próbálta elhitetni magával, hogy nem megbánás az, amit érez, hanem remény.
- Maddy, én nem hiszek a szólamokban, vagy abban, hogy az ilyen helyzetekben
szükség van klisékre.
- Szólamok, klisék... - ingatta a fejét a lány, mintha ki akarná rázni belőle, amit hallott. -
Te azt, hogy szeretlek, szólamnak tartod?
- Mi másnak tarthatnám? - Reed megfogta Maddy vállát, és eltolta magától. Mindketten
felültek. - Maddy, köztünk kialakult valami jó. Ne akarjuk kényelmes hazugságokba
burkolni!
Maddynek ez szörnyen fájt, de nyelt egyet, és folytatta a harcot.
- Én nem hazudtam, Reed!
Valami megmozdult a férfiban, valami kis melegséget érzett. Nem is ért rá felfogni,
hogy ismét a remény ütötte föl benne a fejét, máris elfojtotta magában.
- Akkor csak ábrándozz!
Maddy nyugodtnak tűnő, bár kissé remegő hangon szólalt meg:
- Nem hiszed el, hogy szerethetlek?
- A szeretet csak egy szó, semmi más - gördült az ágy szélére Reed, majd felállt, és
magára kapta a köntösét. - Létezik ugyan például apa és fia, anya és lánya, fivér és nővér
között, de ha egy nőről meg egy férfiról van szó, akkor a vonzódás, a fellángolás vagy akár a
megszállottság a megfelelő szó. Az emberek jönnek-mennek egymás életében, Maddy.
Maddy csak ült az ágyon mozdulatlanul, és meredten bámulta a férfit.
- Ezt te magad sem hiszed el igazán.
- Nem hiszem, hanem tudom! - vágott viszsza Reed olyan éles hangon, hogy Maddy
öszszerándult. Azonnal megbánta a nyerseségét, mégis inkább lenyelte a bocsánatkérést. - Az
emberek azért jönnek össze időről időre, mert akarnak a másiktól valamit. És addig maradnak
együtt, amíg nem akarnak valamit valaki mástól. Amíg együtt vannak, olyan ígéreteket
tesznek, amelyeket egyáltalán nem szándékoznak megtartani, és olyan dolgokat mondanak,
amelyeket nem gondolnak komolyan, csak mert ezt várják tőlük. Nekem viszont nincsenek
elvárásaim.
Maddy hirtelen fázni kezdett, s magára húzta a takarót. Reed most rémesen fiatalnak,
kicsinek és sebezhetőnek látta.
- Én még soha nem mondtam egyetlen férfinak sem, hogy szeretem. Bár nem hiszem,
hogy ez számít neked.
Reed nem engedhette, hogy számítson, és nem is akarta megmagyarázni Maddynek az
okát.
- Nekem nem kellenek a szavak, Maddy - mondta. Odalépett az ablakhoz, és megállt
háttal a lánynak. Most miért érez mégis fájdalmat? - töprengett. Hisz igazat mondott. - Nem
tudom viszonozni őket.
- Csak azt nem tudom, miért. - Maddy elhatározta, hogy nem fog sírni. Egy pillanatra a
szemére szorította a tenyerét. - Mi történt veled, amitől kihaltak belőled az érzések, Reed?
Miért akarsz ilyen elszántan megközelíthetetlen maradni? Azt mondtam, szeretlek - folytatta
Maddy egyre emeltebb hangon, amint a harag kezdte elnyomni a fájdalmat. - És ezt nem
szégyellem. Nem azért mondtam, hogy kicsikarjak belőled valamiféle nyilatkozatot, hanem
pusztán azért, mert ez az igazság. Ott is hazugságot keresel, ahol nincs! - Azért sem fog
kijönni a sodrából, fogadta meg magának. Mély levegőt vett, aztán lassan kifújta. De még
nem végzett Reeddel. - Azt akarod mondani, hogy nem érzel semmit ebben a pillanatban?
Tényleg azt hiszed, hogy ez csak szex volt, semmi más?
Reed megfordult. Belső küzdelme nem ült ki az arcára.
- Én nem tudok neked mást nyújtani, Maddy. Ha kell, a tiéd, ha nem, nem.
Maddy erősebben markolta a lepedőt, aztán csak bólintott.
- Értem.
- Innék egy kávét - jelentette ki Reed, majd sarkon fordult s egyedül hagyta Maddyt a
szobában.
Remegett a keze, és nem értette, miért érzi úgy, hogy amit most mondott, nem az ő
gondolata, hanem valaki másé. Nem tudta, mi baja van. Odacsapta a vizeskannát a tűzhelyre,
aztán mindkét kezével a pultra támaszkodott. Amikor Maddy azt mondta, szereti, énje egyik
fele el akarta ezt fogadni, sőt el is hitte neki.
Bolondot csinál magából e miatt a lány miatt, és ennek véget kell vetni. Első kézből
tudja, mi történik egy férfival, ha megbízik egy nőben és neki áldozza az életét. Reed annak
idején megfogadta, vele nem fogja megtenni ezt senki, és ezen Maddy sem változtathat. Ezt
egyszerűen nem engedheti meg neki.
Lehet, hogy most tényleg azt hiszi, szereti őt, de nem telik el sok idő, és rájön, hogy
tévedett. Addig viszont óvatosan folytathatják a kalandot, a régi szabályok szerint.
Egyszer csak hallotta, hogy nyílik, majd csukódik a bejárati ajtó. Hosszú ideig csak állt
ott mozdulatlanul, hiába forrt fel közben a víz. Tudta, hogy Maddy ezúttal tényleg elment, s
irtózatos ürességet érzett.

Lépj kapcsolatba velünk


info@partyajanlo.hu

+36 30 8354182


Elfogadom az ASZF-t.